Az érzelmi alapú nevelés mélye: Egy türelmes szív útján
Amikor gyermekünkre tekintünk, könnyen fölmerül bennünk a vágy, hogy a legjobbat adjuk neki. Az érzelmi alapú nevelés azonban nem csak arról szól, hogy mit tanítunk, hanem arról is, hogyan vagyunk jelen mellette: türelemmel, megértéssel és szeretettel.
A türelem, mint a nevelés egyik alappillére, sokszor kihívásokkal teli út. Egy hisztis, dühös vagy éppen csendes, elzárkózó gyermek mellett türelmesnek lenni talán a legnagyobb próbatétel. Az érzelmi alapú nevelés ezt az érzést használja fel: nem elnyomja a gyermek érzelmeit, hanem elfogadja és segít eligazodni bennük. Így tanul meg a gyermek saját lelke tükörképe mögé nézni, azt megérteni és megfogalmazni.
Gyakran érezzük úgy, hogy a rohanó világ, a végtelen teendők és az elvárások közepette nehéz megállni egy pillanatra, és igazán figyelni gyermekünkre. Az érzelmi alapú nevelés azonban arra hív minket, hogy ebben a sietségben találjunk egy kis nyugalmat. Ez a nyugalom pedig maga a türelem – amikor nem rohanunk előre, nem sürgetjük, hanem megadjuk a lehetőséget, hogy a gyermek kibontakozhasson, ahogy ő tud és szeretne.
Megélni a türelmet nem könnyű, hiszen mindenki szeretne azonnali eredményeket. De az érzelmi alapú nevelésben a legnagyobb eredmény a kapcsolat mélyülése, a közös megértés és az a bizalom, ami akkor születik meg, amikor a gyermek érzi, hogy nem ítélik el az érzéseiért, hanem helyet kap számukra minden pillanatban.
Így válik a türelem nem csupán erőfeszítéssé, hanem egy szeretetteljes, csodálatos utazássá, amely során a gyermek és a szülő együtt fedezi fel egymás világát. Az érzelmi alapú nevelés pedig nem más, mint ennek az utazásnak a kincse, amely minden akadályt felemel és minden fáradtságot megtérít.