Gyermekeink nevelése során újra és újra szembesülünk azzal a kérdéssel: milyen értékeket szeretnénk átadni nekik? A értékskála, ami mentén élünk, döntéseinket hozzuk és kapcsolatainkat alakítjuk, mélyen meghatározza gyermekeink fejlődését. Ez a skála nem elméleti konstrukció, hanem nap mint nap formálódik cselekedeteink által – azokban a pillanatokban, amikor példát mutatunk számukra.
Amint egy gyermek megtanul járni, beszélni, figyeli a környezetét. Nemcsak azt, amit mondunk, hanem sokkal inkább azt, amit teszünk. Itt válik igazán fontossá a szülői példamutatás, mert ezen keresztül rajzolódik ki az értékskála, amit ő maga is követni fog. Ha tisztelettel fordulunk mások felé, ha megbízhatóak vagyunk, ha felelősséget vállalunk tetteinkért – mindez beépül az ő belső világába is.
Az értékskála nem egyformán néz ki minden családban. Vannak, akik a munkamorált, mások az együttérzést, megint mások a tudás iránti vágyat helyezik középpontba. A lényeg azonban nem az, hogy mi szerepel a lista elején, hanem az, hogy gyermekeink lássák: ami számunkra érték, azért élünk is. Ha azt tanítjuk nekik, hogy a becsületesség fontos, de hazugságból mentjük ki magunkat egy kellemetlen helyzetből, az üzenetünk ellentmondásos. Az értékek ugyanis nem a szavakban, hanem a tettekben formálódnak igazán.
Ahogy gyerekeink nőnek, egyre nagyobb önállóságra tesznek szert. De az a belső iránytű, amit szülőként mi segítettünk kialakítani, kíséri őket. Egy világban, ami sokféle impulzussal és véleménnyel árasztja el őket, stabil támpont lehet számukra az a értékskála, amit otthon kaptak. Az élet számos területén lesznek döntéshelyzetekben – legyen szó barátságról, tanulásról, munkáról vagy szerelemről – és az otthonról hozott példák ott lesznek velük minden egyes választásnál.
Nem baj, ha nem vagyunk tökéletes szülők. Nem is arról van szó, hogy mindig helyesen kell cselekednünk, hiszen mi is emberek vagyunk. De ha őszintén vállaljuk a hibáinkat, és törekszünk a fejlődésre, azzal is értéket közvetítünk. Épp ez az, amihez egy jól felépített értékskála kell – amiben benne van az elfogadás, a fejlődés igénye és az önazonosság ereje.