Furcsán hangzik elsőre? Vadászatot emlegetni a gyereknevelés kapcsán? Pedig ha a vadászatot nem szó szerint értjük, hanem egy izgalmas, felfedezős játékként fogjuk fel, máris közelebb kerülünk ahhoz a szellemiséghez, ami a gyerekek fejlesztésében rengeteget segíthet. Hiszen mi is a vadászat lényege, ha nem a céltudatos keresés, a nyomok követése, a türelem, a kitartás és a felfedezés öröme? Pontosan ezek azok a képességek, amiket játékos módon fejleszthetünk a gyerekeinkben.
Gondoljunk csak bele, a gyerekek ösztönösen kis vadászok”. Kíváncsiak, kutatnak, keresik az újdonságokat a világban. A mi feladatunk, hogy ezt a természetes hajlamot aknázzuk ki a tanulás és a fejlődés érdekében. Hogyan? Egyszerűen: tegyük játékká a hétköznapokat, a tanulást, a problémamegoldást!
Lehet ez egy kincskereső játék az udvaron, ahol nem csokoládét, hanem például egy meghatározott formájú levelet vagy egy adott színű követ kell találni. Lehet egy „betűvadászat” a lakásban, ahol a gyereknek meg kell keresnie azokat a tárgyakat, amelyek egy adott betűvel kezdődnek. Vagy egy „számvadászat” séta közben, ahol megfigyeljük a házszámokat, rendszámokat, vagy épp a madarak számát egy fán.
Ezek a „vadászatok” nemcsak szórakoztatóak, de rengeteget tanítanak. Fejlesztik a megfigyelőképességet, a koncentrációt, a problémamegoldó gondolkodást. Megtanítják a gyerekeket türelmesen keresni, nem feladni, ha elsőre nem sikerül, és hatalmas örömöt okoz nekik, amikor rábukkannak a „zsákmányra”, legyen az egy tudásmorzsa vagy egy rejtett játékfigura.
A mi szerepünk ebben a „vadászatban” az, hogy mi legyünk a „vadászmesterek”. Mi állítjuk fel a pályát, mi adjuk a nyomokat, mi bátorítjuk őket, és mi ünnepeljük meg a sikereiket. Nem az a lényeg, hogy mindig hibátlanul „vadásszanak”, hanem maga a folyamat: a keresés izgalma, a felfedezés pillanata, a közös játék öröme. A gyereknevelés így válik egy nagy, kalandos, közös „vadászattá” a tudás, a képességek és az önfeledt pillanatok után.